A beszámolók rovatban saját beszámolóimat, útleírásaimat szeretném bemutatni, de szivesen várok másoktól is leírást, aki szintén járt már Makrygialoson és szeretné megosztani többekkel is élményeit, tapasztalatait.

2005. augusztusában ismét görög utazást terveztünk. Görögország iránti „szerelmem” még 1990-ben kezdődött. Első görög utam Athénben kezdődött, majd a tengernél, Nea Plagián folytatódott. Kissé hosszú kihagyás után 1998-ban egy hetet tölthettem ismét kedvenc országomban, Korfu szigetén.

Utána jártunk Olympic Beach-en, majd ismét Korfun és elérkezett 2005, amikor új úticélt keresve rábukkantunk Makrygialos falura, ahol két hetet töltöttünk rengeteg programmal és kedvenc országunkon belül rábukkantunk kedvenc falucskánkra is, Makrygialosra!

Makrygialos egy görög halászfalu, amit odaérkezésünkkor túl csendesnek találtunk, ami egyben  megnyerte a tetszésemet, viszont kicsit el is keseredtem. Előttünk állt két hét és féltem, hogy mivel fogjuk itt az időnket eltölteni, mivel buszos úton voltunk és ez kicsit beszűkítette a lehetőségeinket.

Ami az eddigi nyaralásaimmal szemben nagyon kellemesen meglepett, hogy az itteni iroda is szervezett programokat. Rögtön másnap egy ismerkedési esten, egy grill-partin vehettünk részt, ahol vacsorára souvlakit, tzatzikit tálaltak, és a híres fekete kagylót is megkóstolhattuk. (Nagyon finom volt minden.)
Voltak jó programok: táncverseny, tűztánc, görög játékok bemutatása, ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek között mi is nagyon jól érezzük magunkat.

Az első napokban elindultunk felfedezni a környéket és magát a falut megismerni.

A közelben találhatóak a Pydnai romok, ami egy Nagy Sándor hadjáratainál fontos szerepet játszó romtemplom maradványai. Még jelenleg is folyik a feltárás. Sajnos az értékesebb leleteket a Dionban található múzeum őrzi, de így is érdemes ellátogatni a romokhoz.
A maradványok gyönyörűek, és bár elég ritkán található nyitva, gondolom a feltárások miatt, nekünk szerencsénk volt.

Makrigialosnak rengeteg strandja van, szebbnél szebbek, és a nagy választékból szerintem mindenki megtalálja azt, ami neki a legjobban tetszik. (Aphrodité strand, Pydna Beach, Robinson Beach, Vénus Beach stb.)

A falu mellett található Alikes, ahol egy sólepárló működik. Ez azért különleges, mert oda is szerveztek nekünk egy "Wellness programot".

Ott a víz sótartalma annyira magas, hogy szinte vetekszik a Holt-tengerével. Karók vannak a vízbe leszúrva, hogy tudjon az ember kapaszkodni, különben feldobja a víz, és mivel állandóan fúj a szél, még el is sodorhatja, ha nem kapaszkodik.

Itt egy 20 perces fürdőzés után, egy másik helyről fekete iszapot kellett a vízből kiszedni, azt magunkra kellett kenni, illetve egymásra. Ennek az iszapnak gyógyhatása van.

A fentieket talán a sok helybéli tudná legjobban bizonyítani, akik elég gyakran járnak ide. Talán nem ok nélkül. A mi bőrünk is gyönyörű tiszta, és sima lett, amilyen talán kisbaba korunkban volt utoljára.

Egyik fakultatív kirándulás keretein belül elindultunk Skiathos szigetre. Hajnalban indultunk Makrygialosról, mivel Achillio kikötőjéből indult a hajó és az bizony elég messze volt. A hajóút pár órahosszat tartott, de nem unatkoztunk, mert a hajó személyzete gondoskodott az utasok szórakoztatásáról. Lehetett táncolni, Metexát kóstolni ….
Kicsit hullámzott a tenger, de szerencsére mindenki jól bírta a megpróbáltatásokat. A hajón büfé is volt, úgyhogy nagyon kellemesen telt az út Skiathosig.

Skiathos gyönyörű sziget. Mi sajnos csak a fővárost láttuk, ott is csak pár órahosszat tartózkodtunk, de igazi görög város, bár kicsit zsúfolt volt a turistáktól, azért nagyon jól éreztük magunkat.
Sétáltunk egy kicsit, lehetett vásárolni és nézelődni. Pár óra múlva elindultunk a Koukounaries partra, ahol fürdőzésre nyílt lehetőség.
Itt gyönyörű, tiszta vizű volt a tenger, és sok vízi sportot ki lehetett próbálni, aki elég bátor volt hozzá.
A visszafelé vezető úton is tánc és Metaxa verseny volt, úgyhogy nagyon gyorsan elszaladt az idő.
Szóval gyönyörű nap volt. Késő éjjel értünk vissza, fáradtan de elégedetten.

 Makrygialoson helyben lehetett robogót bérelni. Mi éltünk ezzel a lehetőséggel és három napra kibéreltünk egy kis motort, hogy a környéket bejárhassuk. A bérleti díj 20 Euro volt egy napra.

Visszalátogattunk Olympic Beachre, ahol pár éve már nyaraltunk. A város maga nagyon megváltozott, nagyobb lett, zsúfoltabb de azért jó volt újra ott lenni, feleleveníteni a régi emlékeket, és kihasználva a lehetőséget, vásárolgattunk az otthonmaradottaknak.
Paraliára is ellátogattunk, hiszen Olympic Beach szomszédságában található.

Másnap bementünk Katerinibe. Ez Pieria megye székhelye. Paralia, Katerini üdülőtelepe, „tengerpartja” úgymond.
Hazafelé egy nagy, "Champion" nevű bevásárlóközpontot találtunk, ahol sok érdekes dolgot vásárolhattunk. Az élelmiszerek is nagyon jó áron voltak. Rengeteg édességet lehetett vásárolni egész jó áron. Ajánlom mindenkinek, aki arra jár. Katerini szélén, a Paralia felé vezető úton található.

A robogó jó dolog volt, mert Makrygialos egész környékét bejárhattuk vele. Az összes eldugott kis öblöt megtaláltuk. A lakosság nemcsak a turizmusból él, hiszen rengeteg dohány-kiwi-, és gyapotültetvényt láttunk. Nem beszélve a rengeteg olajfáról.   Az egyik kiugró szirten kilátót találtunk, ahonnan gyönyörű panoráma fotózásra nyílt lehetőségünk.

Pár nyugodt, fürdőzéssel telt nap után elindultunk a Meteorákhoz.

Paralián csatlakoztak hozzánk utasok, nagyrészt szlovákok. A Meteorák felé áthaladtunk egy Larissa nevű városon. Nagyon tetszett és az idegenvezető rengeteg érdekes dolgot mesélt róla. Valamikor el tudnék itt is képzelni egy kellemes nyaralást.
A Meteorák fenséges volt. Ahogy a messzeségből feltűntek azok a hatalmas hegyek, az leírhatatlan. A legnagyobb kolostort néztük meg, a Metamorfossist. Sok helyen nem lehetett sajnos fotózni, így csak emlékeinkben él az a rengeteg szép műemlék és ikon, amit ott láthattunk. De a hegyekről sok fotó készült, amit azóta már rengetegszer megnéztem.

A Meteorák lábánál elterülő faluban van egy ikonkészítő műhely, ahol megálltunk, és beavattak minket az ikonkészítés rejtelmeibe. (Na nem mindbe.) Lehetett vásárolni, és mindenki kapott egy sorsjegyet a vásárlásért, amivel a buszon lehetett nyerni szép kis ajándékokat. Szerencsénk volt, mert egy gyönyörű ikont mi nyertünk meg, amit azóta is nagy becsben tartok itthon, hisz nagyon szép és egy gyönyörű napra emlékeztet.

 Elmondták, hogy ma már csak hat kolostor lakott, kettőben apácák élnek, négyben pedig szerzetesek. Érdekes elképzelni, hogyan élhetnek ott az emberek. Az tény, hogy ma már egész komfortosak a zárdák, így már kényelmesebb az életük.
A régi konyhában lehetett fotózni, így el tudtuk képzelni, hogy régen milyen nehéz dolguk lehetett az itt élő embereknek.

A hegy lábánál fekvő településen van egy camping is, ahol zarándokok és különféle betegségből felgyógyult emberek táboroznak rendszeresen, hogy hálát adjanak az Úrnak a felépülésükért.

Lehetőség nyílt ebédelésre is egy önkiszolgáló étteremben, és nagy bánatunkra búcsút vettünk a Meteoráktól.

Hazafelé menet megálltunk a Tempi völgyben, ahol megmosakodhattunk a Daphné forrásban, ami az örök fiatalság és szépség forrása. Reménykedve a végeredményben természetesen nem hagytuk ki a mosakodást és inni is lehetett a forrásvízből.

Itt, mivel zarándokhely, természetesen állt egy templom is, amit meg lehetett tekinteni. Kicsit bazári az odavezető út, de a látvány utána kárpótolt minket.

A második héten újra részt vettünk az ismerkedési esten, mivel nagyon tetszett már először is. Kicsit más volt, de azért ugyanolyan jól éreztük magunkat.

A második héten érkezett utasokkal már összejött a létszám, és így elindulhattunk Edessába is. Erről a helyről szerintem méltatlanul feledkeznek meg az útikönyv írók, mert csak pár szót találtam róla három könyvben is. Az útifilmek pedig még ennyit sem említenek.

Pedig valami leírhatatlanul gyönyörű az a rengeteg vízesés, ami ott van. A levegő annyira tiszta és friss, hogy szinte fáj a levegővétel. A vízesések között találhatóak természetesek, de mesterségesek is. Mind-mind egyaránt gyönyörű. Akármerre jártunk a városban, mindenhol a vízesések hangját hallottuk.

A gyönyörű vízesések morajlása és a tiszta, rendezett város mind-mind felejthetetlen élményt nyújtott mindannyiunknak.

Edessában sokat fotóztunk, és megnéztünk egy gyönyörű bizánci templomot is, ahol éppen restaurálás folyt, de azért megengedték, hogy szétnézzünk.

Visszafelé megálltunk a Naoussai Nemzeti Parkban is. Az idegenvezető elmondta, hogy sok görög család jár ide hétvégeken piknikezni családostól, mivel nagyon egészséges a levegő és gyönyörű a park.

A parkban hotel és étterem is található, úgyhogy minden adott a pihenéshez, és a kellemes kikapcsolódáshoz. De ez már egy másik Görögország volt. Nem a tengerpartjairól ismert turistaparadicsom, hanem egy fenséges, magas hegyekkel körülvett természetes környezet, ahol a nyugalmas pihenést találhatja meg az odalátogató vendég.

Az albán határ nagyon közel van ide, ezért a laktanya is megtalálható a városban. A környékén nem ajánlott a fotózás.

 Nagyon látványosak a hegyek, és egy gyönyörű emlékművet is megnéztünk, aminek a története viszont nagyon szomorú volt.
Annak idején Ali pasa Naousszából rengeteg nőt elrabolt a háremébe, mivel a naousszai nők messze földön híresek voltak szépségükről. Ezért sok nő, hogy megmeneküljön a szomorú sorstól, a szakadékba ugrott. Az Ő emlékükre emelték ezt a szobrot, ezen a gyönyörű helyen.

Utolsó este tábortüzet raktunk a parton, és akinek volt kedve még úszhatott is a vízben. Bár kicsit féltünk a medúzáktól. De akadt pár bátor ember, aki vállalkozott az éjszakai fürdőzésre.

Sajnos gyorsan elszaladt a két hét. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk és nagyon sok szép dolog történt velünk. Fájó szívvel hagytuk el Makrygialost, de telve reménnyel, hogy még visszatérünk ide.

Utólag rájöttünk, hogy mennyire jó, amiért kevés helyen említik, mert így nem volt az a zsúfolt, turistáktól hemzsegő part, ami annyira zavaró sok helyen. Viszont a közelben megtalálhatóak a forgalmasabb, felkapottabb üdülőhelyek is. Így az is megtalálhatja számítását, aki mozgalmasságra vágyik.

Amennyire féltünk az első napon, hogy unatkozni fogunk ebben a pici, csendes faluban, annyira mozgalmasan és élményekkel telve teltek napjaink.

Nagyon rossz volt eljönni, de bízunk benne, hogy még sokszor visszatérhetünk ebbe a csodás kis falucskába!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés